Ellenük vagy értük?

A hajsza után a szigonyos a cet hátára veti magát a halálos fegyverrel, a bálnának azonban lehet még esélye. Farokuszonya egyetlen csapásával akár a hajót is elsüllyesztheti.

Egy megszigonyozott ámbrás cet akár 30 kilométeres sebességgel is képes vonszolni a hajót

Tíz-tizenkét evezős, gyors sprintekre is használható vitorlás hajók vonulnak kötelékben a tengeren. A hajók orránál egy-egy megfigyelő pásztázza a vizet. Már órák óta kint vannak, de nem történik semmi. A hajók csak ringatóznak, néha az egyik evezős lapátol egyet.

Hirtelen izgalom lesz úrrá az egyik őrszemen, és vadul gesztikulálva magyaráz a többieknek. A csapat nekiveselkedik és vad tempóban evez a megcélzott zsákmány felé, ami nem más mint egy termetes ámbrás cet. Ahogy közelednek a hatalmas tengeri emlőshöz, a megfigyelő egyre jobban markolja hosszú szigonyát, és mikor a hajó már csak ugrásnyira van a bálnától, ráveti magát annak hátára, és kezdődik a küzdelem.

A part közelében a szélcsend miatt nem érdemes felvonni a vitorlát. Marad az evezés

Az akár 18 méteresre is megnövő cet nem kap rögtön halálos sebet. Idővel több szigonyt is beledöfnek és a hosszú kifárasztás végén olyan állapotba kerül, hogy a legénység tagjai hozzáláthatnak megöléséhez. Persze nem mindig szerencsések a bálnavadászok. Sokszor elvétik a célt, néha az ámbrás cetnek sikerül kiszabadulni. Máskor pedig hatalmas farkával találja el a hajót, ami a hajó elsüllyesztése mellett emberéletet is követelhet.

Az elejtett bálnák húsát a napon szárítják, a fölösleget rizsre és zöldségre cserélik

Ilyen és ehhez hasonló jelenetek a májustól októberig tartó vadászati szezonban láthatók, de általában üres kézzel térnek vissza vadászok. A lamaleraiak évente legfeljebb 20-30 bálnát ejtenek el. A bálnavadászatot nem kereskedelmi célzattal folytatják. A ceteket saját fogyasztásra ejtik el, esetleg a közeli piacon cserélik be rizsre és zöldségre.