''Eb jómód''??!!

A környezetünkben tartott kedvtelési / tenyésztési / munka célú kutyák tartása idehaza igen sokrétű. Van, aki külterületen (tanyán) él, és állatai akár teljes szabadságot élveznek. Van, aki ebét lakásban tartja, azaz az állat teljes összkomfortot élvez. Egyes kertes házban élők pedig bokszban vagy láncon tartják állatukat. Minden tartási forma tartalmaz az állat – és az emberi környezet számára is előnyöket-hátrányokat. A tartási formát úgy kellene megválasztanunk nekünk, embereknek, hogy az emberi érdekek mellett az állatnak is biztosítsa az egészséges testi-lelki egyensúlyt.

Az Állatvédelmi Törvény (1998. évi XXVIII.) egyértelműen fogalmaz a kedvtelési állatok tartásának általános szabályairól:

4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.

(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.

(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről.

5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról.

(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.

(3) A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezőtlen időjárás káros hatásaitól és természetes ellenségeitől. Az állandóan bezárva tartott állat számára tartója köteles megfelelő mozgásteret biztosító férőhelyről gondoskodni.

Miért fontos, hogy a lehető legoptimálisabban alakítsuk ki az állatunk tartásának körülményeit?

A törvény kimondja, hogy állategészségügyi, és környezeti okok (pl. elszökés megakadályozása) miatt is lényeges, hogy kedvenceinket megfelelően tartsuk, de a már említett testi-lelki egyensúly biztosítása még inkább megkövetelné a humánus tartást.

Lakótelepi (panel) eb

Laikus azt mondja, hogy tömbházba nem való kutya, mert az ember az állattal itt van a legszorosabb közegben, és ez több problémát felvet. Állatbarát szemlélettel tekintve a dolgokat megállapíthatjuk, hogy a lakásban tartott ebnek van a leghumánusabb életfeltétele: meleg szobában lakik, puha párnán alszik, szobatisztaságra van nevelve. Mindezekhez nélkülözhetetlen, hogy az állatot rendszeresen ápoljuk, azaz megőrizzük tisztaságát. Ebben a közegben az állat számára biztosítani kell a napi 2–3x-os sétáltatást, mely mozgásban gazdagnak kell, hogy legyen. A tömbházban élő kutya a mozgásszegény élettől és a helytelen táplálástól sok esetben elhízik, ezt rendszeres (akár emberrel közös) sporttal meg lehet előzni… A lakásos kutyákat gyakrabban érik civilizációs betegségek (pl. mozgásszervi bajok), mint a más közegben tartottakat.

A lakásban tartott kutya felelőtlen szaporítása általában nem jellemző, hiszen a tartási higiénia kialakítása mellett odafigyelnek a szaporítások megelőzésére is…

Gondos, körültekintő odafigyeléssel a lakásban tartott eb optimális életfeltételei messzemenőkig kialakítható (megfelelő táplálással, mozgáskultúra kialakításával). Persze fontos, hogy a környezet (a tömbház többi lakója) is elfogadja az állatot, azaz kedvencünket megfelelően szocializáltan-kultúráltan tartsuk…

Udvari eb

Az általános vélemény az ebek tartásáról az, hogy azt legjobb, ha azt udvarra alakítjuk ki. Az udvari ebek általában házőrzési funkciót látnak el elsősorban, a kedvtelési cél másodrendű. Az ilyen környezetben tartott kutyák gyakran rövid láncra vannak eresztve, vagy vas-drót bokszban élik le életük teljes egészét. A magánházban tartott állatok sportoltatása-sétáltatása nem olyan megszokott, akár még a havi rendszerességet sem éri el, de mozgásigényüket valamelyest kielégíti lakásban tartott ebeknél eltérő utcai környezet… A láncok-bokszok gyakran antiszociálissá is tehetik az ebeket, amely az emberre akár veszélyt is jelenthet.

Az udvari ebek szaporodási időben nagy lázba jönnek, sok esetben elszöknek, és bepároznak (bepároztatnak), amely a felelőtlen szaporításokból következő kóbor kutya termelést is eredményezi. Ez megelőzhető lenne szakszerű ivartalanítással. A magánházas (udvari) ebek a meleg nyár – hideg tél viszontagságai révén, és a folyamatos ingereknek köszönhetően erősebb immunrendszerrel rendelkezik, mint pl. a lakásban tartott kutyák, ritkábban betegszenek meg.

Felelősségteljes állattartással a magánházas kutyatartás állatbarát szintűre emelhető, azaz rendszeres mozgatást-sportot biztosítva, környezetre felelősen tartsuk az állatot.

Külterületi (tanyasi) eb:

Nagyban hasonló a magánházas kutyatartáshoz, sok esetben rövid láncokon vagy bokszokban folyik az állattartás, de sok helyen a teljes szabadságot élvezik az itteni ebek. A külterület azonban más, mint a magánház. Itt rendszerint nem 1–2 kutya van tartva, hanem van, hogy 8–10 eb „vigyázza a portát”. Ezek a szukák-kanok rendszerint (évente akár többször is) bepározzák egymást, és szaporodnak. A nem kívánatos kiskutyák utólagos megsemmisítő módszerei igen brutálisak: élve elássák, vízzel teli vödörbe fullasztják őket.

A tanyasi kutyatartás alapjaiban véve nagyon vonzó, hiszen a nagy mozgástér az emberi és állati élet számára is sok kellemes élményt okoz (távol a városi nyüzsgéstől), nyugtató hatású is lehet. A külterületen tartott ebek gyakran elkószálnak a környező erdőkbe-mezőkre, itt a vadászok (bérkilövők) gyakran vadvédelem címszóval sportot űznek a kutyaölésből… A külterületi állattartást környezeti tudatossággal párosítva lehetne nevezni a legoptimálisabbnak, de munkák és életvitelek miatt a tanyasi életet kevesen választják.

Kutyáink optimális tartásának alapvető feltétele a felelősség megléte. Állatunkat ne tegyük kóborrá, hiszen ezzel végérvényesen megpecsételtük vesztüket. Állatainkat környezetünkben úgy tartsuk, hogy az másban kárt ne tegyen. Szoktassuk kedvencünket emberekhez-állatokhoz, mert így válhat csak az emberi és állati társadalom szerves részévé.

Bárki lehet állatvédő, Te is!