Én egy debreceni lány vagyok, boldog gazdija Methosnak,egy belgajuhásznak.Met egy nagyon különleges eb, de aki már látta a honlapomat, az tisztában van ezzel. Íme egy újabb tanúbizonyság erre.

Körübelül kéthéttel ezelõtt,egyik kedves,jövendõbeli állatorvos barátnõmmel, Líviával, sétáltunk hazafelé a Nagyerdõrõl. Methos aznap délelõtt kapott új pórázt és nyakörvet,amit muszáj volt megsétálatni. Letértünk az Egyetem sugárútról, egy park felé, ami mellett két különálló, de nyitott játszótér volt. Mivel meleg is volt, és Methos amúgy sem jön soha be a játszótérre, keresett egy hûvös, árnyékos pihenõhelyet. Mi Líviával beleültünk két hintába, és beszélgettünk. Azon a játszótéren, ahol mi voltunk, egy kislány biciklizett, a nagypapája pedig a velünk szemben lévõ padon üldögélt, és sokatmondó pillantásokkal méregette Metet, és a kezemben, árván lógó pórázt. A mellettünk lévõ játszótéren sok kisgyerek, és mégtöbb szülõ volt. A következõ percben felgyorsultak az események. Az egyik bérházból egy fiatal pár jött ki, egy -nem túlzok- Methez képest hatalmas malamuttal. Amikor megláttam, rörtön tudtam hogy baj lesz. El volt engedve, még nyakörv sem volt rajta. Azonnal magamhoz hívtam Methost, aki nem értette a dolgot, és elõször nem akart bejönni a játszótérre. A második felszólítás már eréjesebb volt, és õ azonnal engedelmeskedett. Nem volt idõm lemenni a játszótérrõl, mert már észrevett a malamut, és felénk rohant. Egy bõl rátámadt Methosra. A barátnõm, és a többi körülöttünk lévõ is megrettent a két kutya harcától. A biciklis kislány alig másfél méterre volt tõlünk. Methos pórázon, hatalmas hátránnyal küzdött. A malamut teljes súlyával rávetõdött, és földre akarta teperni. Met nem tudott kifordulni a szorításból, mert erõsen tartottam a pórázt. A malamut megharapott. Üvöltöttem egyet, de ami engem is meglepett, nem a fájdalomtól, hanem az ijedtségtõl. Ám ez is elég volt. Methos ráfogott az ellenfelére, és a majd másfélszer akkora állatot földrevitte. A gazdája csak ekkor tudta megfogni. A lábamon még most is viselem a találkozás nyomait.  Elképzelni sem tudom mi történhetett volna, ha Met is szabadon van, és a két kutya a gyerekek közé keveredik. Talán az egyik kisgyereket harapta volna meg helyettem. Talán másnap már ebbõl is címlapsztori lett volna. Egy újabb alaszkai malamutos támadás. Egy újabb gyerek áldozat. Vagy talán egy idõs bácsi. Kíváncsi vagyok, mi történt volna, ha egy gyengébb kutya, vagy egy ijedõsebb gazda van ott, és nem mi. Pedig Methos mindenkit kedvel. Nem szeret verekedni. Mégis megvédett. Mindenkit megvédett, aki ott volt. Belgian