Szuzi

Elõszó: Hogy is kezdjem? Talán úgy, hogy ez nem egy úgymond szokványos történet és számomra szomorúan végzõdik. Nos kirõl is van szó? Egy gyönyörû, arányos, tört fehér alapon aránylag kevés, világos folttal és égszínkék szemekkel megáldott NÉMET DOG lányról. Szuzinak hívják és a Budaörsi út és. a RUBIN HOTEL között lakott a társával - a helyet azért írom, hátha az új gazdija is olvassa a történetet és ráismer - .Akkor kezdjünk bele!

Úgy tavaly április közepén láttam meg elõször a hotel ablakából. Az egyik ebédszünetben kíváncsiságból odamentem hozzá. Nem tudtam hogyan fog fogadni, de meglepetésemre egy kis kedvesség után nagyon barátságos volt. Megkedveltem. Aztán hébe-hóba lementem hozzá. Ha volt egy kis ételmaradék, elvittem neki. Októberre összebarátkoztunk és addigra már szinte minden reggel munkába menet odamentem hozzá. Úgy vettem észre, hogy ez nagyon jólesik neki és várta, hogy menjek. Amikor megjelentem a kerítésre ágaskodva, a farkincájával két oldalán a kerítést csapkodva örült! Egyik nap összefutottam egy oda tartozó kedves hölggyel pár szó erejéig. Õ Szuzit nagyon rendetlennek jellemezte - mondjuk én nem is csodálkoztam rajta, hogy egy kicsit szeleburdi, tapasztalatom szerint a társát nem nagyon kedvelte, hiába nõttek fel együtt. De az is lehet, hogy a körülmények voltak olyanok - .Akkor nem gondoltam arra, hogy megkérdezzem, eladnák-e esetleg. Ez nagy hiba volt részemrõl! Az utolsó találkozásunk idén február 8.-án pénteken reggel volt. Akkor még nem tudtam, hogy a jövõ hét fekete oldal lesz a naptáramban, pedig már csütörtökön is kicsit furcsán viselkedett - amikor egy kis simogatás után mentem tovább, ugatással jelzett felém és mintha nem találta volna a helyét - .Péntek reggel 8.00 és 16.00 óra között elajándékozták a társával együt. Én a következõ héten mikor megtudtam, hiába próbáltam kérni a már régi gazdit, hogy had gondoskodhassak akkor én róla. Felajánlottam azt is, hogy akkor cseréljük ki Szuzit és a társának szerzek egy másik lányt. Minden próbálkozásom falakba ütközött. Bevallom nagyon fájt, hogy szinte biztosan nem látom többet és még elbúcsúzni sem tudtam tõle, ámbár õ lehet, hogy pénteken reggel megtette. Szerintem Szuzi megérezte, hogy valami rossz fog történni a kapcsolatunkban. Ez a történet egy példa arra, hogy egy õszinte barátságba a sors milyen szomorú dolgot tud mûvelni. Ajánlom e történet tanulságát mindazoknak, akik ilyen vagy hasonló helyzet elején tartanak vagy fognak tartani. Ha lehetõség adódik, ragadják meg, hogy maguk mellett tudhassák barátjukat, vagy ne kössenek õszinte, mély barátságot máshol élõ kutyusokkal, mert valami biztosan közbejön.